Kókai Kossuth-emléknap falumúzeum megnyitóval

A tavaszi emlékhadjárat katonai hagyományőrző programsorozat a nagykátai Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat javaslatára 2009-ben április 5-ét Kossuth-emléknappá nyilvánította. 1849. április 5-én érkezett Kossuth Jászberényből Nagykátára, s fordult meg a következő napokban Szentmártonkátán, Kókán, Dányban. A Kossuth által érintett településeken, Kossuth-emlékhelyeken zajlott tehát április 5-én az emlékhadjárat programja. Egy évvel később ismét a szabadságharc politikai vezetője előtt tisztelegtek a hagyományőrzők és az őket fogadó települések, vagyis hagyománnyá érett a kezdeményezés.

A négy állomás közül 2010-ben kiemelkedett Kóka község húsvét hétfői programja -ahol természetesen nem hanyagolták el az ilyenkor magától értetődő népszokásokat sem-, mely a Kossuth Falumúzeum felújítása utáni avatási ünnepséggel növelte a "leghívebb magyar" emléke ápolásának jelentőségét. A település népművelői "Húsvéti huszár-várás Kókán" címmel hirdették meg a történelmet és a népszokásokat ötvöző nap programját.

Kóka a tápiómenti Kossuth-kultusz legrégebbi és legjelentősebb települése. Alapját az a történelmi tény képezi, hogy Kossuth 1849. április 6-án a kókai Margit-hegy tetején levő kápolna tövéből nézte a Gödöllő felé masírozó honvédseregek vonulását. Itt találkozott Görgey Artúr fővezérrel, s mindketten ittak egy kókai menyecske kínálására a domb lábánál fakadó forrás, a Bereg-kút vizéből. A Kossuth-korsó az 1998-ban megnyílt falumúzeum legféltettebb kincse. Az 1889-ben alakult kókai tűzoltó egyesület Eördög Kálmán főjegyző, parancsnok vezetésével az egyetlen egyenruhás, szervezett formában kiálló résztvevője volt Kossuth temetésének. Az alapító parancsnok emlékét fekete márványtábla is őrzi, s a temetésen viselt fejfedője ma a kókai tűzoltók vitrinjében látható.

Kossuth nevét Kókán ma öt márványtáblán is olvashatjuk. Az első, a Margit-kápolna falán levő - hibás szövegű, meglehetősen szerény véset-avatására 1948. március 15-én került sor. 1975-ben a helyi kiszesek állítottak emléktáblát a temetőben. 1998-ban, a 150. évforduló kapcsán az általános iskola -mely ekkor vette fel a nagy magyar nevét- és a felavatott falumúzeum falát díszítette a Kossuth portréját is tartalmazó márványtábla, a gyömrői Pál Mihály Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása. A nevezetes látogatás 150. évfordulóján, 1999-ben került elhelyezésre a Margit-hegyi kápolna falán a sorrendben ötödik Kossuth-emlék.

A Kossuth Szövetség számos rendezvényének - országos tábor, tudományos emlékkonferencia, koszorúzás, stb.- adott helyet a település. Ebben a folyamatban jelentős volt Gavlik Istvánnak, a szövetség alapító elnökének a tevékenysége. Az ő javaslatára szervezték meg pl. a Kossuth-emlékhelyek első borfesztiválját 1999-ben. Ez a hagyományteremtés is életképesnek bizonyult, hiszen az idén 11. alkalommal rendezi meg ezt a programot Kóka.

A nagykátai hagyományőrzők a 150. évforduló tájékán kapcsolódtak be a kókai emlékápolás folyamatába. Sok esetben szerveztek kirándulást a falumúzeumba, a Margit-hegyre, vettek részt a Kossuth Szövetség Kókát érintő programjaiban. Mindenkor sok szeretettel fogadta a kátai látogatókat Tóth József nyugállományú tanár, a falumúzeum létrehozója és állandó kalauza. Számunkra, akik 1994 óta ismerkedünk a Tápió mente múltjával, ezekben az években a tápiószelei Blakskovich-gyűjtemény mellett a Kókán berendezett falumúzeum jelentette a közelben levő MÚZEUMOT. 2002-ben a Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat elhozta ide vándorkiállítását, melyet Kossuth születése 200. évfordulója alkalmából állítottunk össze.

Ugyancsak ez a kerek évforduló indította el a csapatnak az emlékhadjáratban való részvételét. Kilencedik alkalommal tisztelegnek a Kossuth-zászlóalj gyermekkorú katonái a Margit-hegyen, ami azt jelenti, hogy e programban ők voltak a hadjárat legtöbbször Kókán szereplő résztvevői. A mindenkori április 5-iki tisztelgések során a gyerekek felkeresték a falumúzeum kiállításait, ahol mindig találtak új tárgyakat, képeket. Egy idő után -s erre különösen büszkék voltak- maguk is helyet kaptak a múzeum 48-as hagyományokat és az emlékápolást bemutató tablóin. Mindezek alapján azt hiszem, hogy a kedves olvasó is megérti, hogy a kátai gyerekek számára miért fontos és kedves ez a helyszín, miért vállalták szívesen az idei közreműködést is.

2010. április 5-én szemerkélő esőben érkezett a Kossuth-emléknap harmadik állomására, Kókára a Kossuth-zászlóalj. Most az egyszer nem a minden kényelemmel ellátott művelődési ház volt fogadásunk helyszíne, hanem a templom mellett álló közösségi ház és falumúzeum. A falumúzeum felújításának befejezését követő avató ünnepségre Kossuth bronzba öntött arcmását tartalmazó márványtábla mellett az egyenruhás katonai hagyományőrzők tisztelgésével került sor. Gyuricza Anitának, a művelődési központ vezetőjének avató beszédéből idézek:

".A múzeum anyagának összegyűjtésében kiemelkedő szerepe volt Tóth József tanár úrnak, aki a 80-as években Helytörténeti Szakkört indított a kókai Kossuth Lajos Általános Iskolában. A tanár úr kerékpáros túrák alkalmával ismertette meg a diákokkal a környékbeliek életéről szóló történeteket, és kezdték gyűjteni a múlt emlékeit őrző használati tárgyakat és gazdálkodási eszközöket . A diákokról átragadt a lelkesedés a szülőre, rokonokra, ismerősökre is, és hamarosan a falu apraja-nagyja részévé vált a gyűjtésnek. Másfél évtized alatt számottevő tárgyi anyagot sikerült összegyűjteni településünk múltjáról, melyek éveken át csak időszakos kiállításokon voltak megtekinthetők.

1997-ben az akkori polgármester, Papp János, és a képviselő-testület méltónak találta a gyűjteményt arra, hogy különálló épületben biztosítsa annak elhelyezését."
A létrehozásban -mely járt ugyan némi vitával- a meghatározó szerepet játszó Tóth József tanár úr mellett ki kell emelni még Hanga Ferenc, Keczöl Lajos, Kellner János képviselők és Lantosné Pozsgai Anna jegyzőasszony szerepét.

Mik voltak a falumúzeum féltett kincsei, a kókai jellegzetességek ?
"..A kókai Kossuth Falumúzeum a civil összefogás ékes példájaként 1998. március 15-én megnyitásra került. Hosszú idő után helyet kapott benne a Kossuth-korsó, a helyi óvodát megalapító Gróf Pálffy Pálné, született Károlyi Geraldine képe és használati tárgyai, a több mint 100 éves kókai tűzoltóság, a Dalárda, az Ipartestület életére utaló dokumentumok, fényképek, és a világháborúk hőseiről ránk maradt emlékek.

Ezen felül -főleg helyi gyűjtésből származó- paraszti élet eszközei, bútorai, és gazdálkodási szerszámai. Valamint végül, de nem utolsó sorban mindenképp meg kell említeni a híres kókai gobelineket, a szőlőtermesztés és borkészítés eszközeit."

A falumúzeum elmúlt 12 évéről a következőket mondta el beszédében Gyuricza Anita:
".A múzeum megnyitása óta eltelt 12 év alatt a gyűjtemény alapítója, Józsi bácsi számtalan időszakos kiállítást is rendezett, igazodva a történelmi évfordulókhoz és az országos aktualitásokhoz. 2008-ban, a "Reneszánsz év" keretében az OKM által kiírt "Tájházak a közösségért" c. pályázat eredményeként egy kulturális seregszemle és nyári tábor keretében reneszánsz-kori mesterség bemutatókat tartottunk a múzeumban. 2009 őszén a "Vendégváró Tájházak" c. pályázaton 200 e. Ft-ot nyertünk az épület felvizesedett és omladozó falainak a rendbetételére.

Az elmúlt években az épület állapota miatt már sok tárgy is megrongálódott, így a felújításhoz kapcsolódóan sajnos több dolgot selejteznünk kellett. Emellett a tájházak, múzeumok üzemeltetését felügyelő szervezetektől több ízben kaptunk iránymutatást arra vonatkozóan, hogy a paraszti élet egyszerű, letisztult ízlésvilágát, és az új kiállítások esetében célszerű figyelembe venni a tájházak legfontosabb jellemzőit, ismérveit. Ezért kértük segítségét helyi néprajzosunktól, Dr. Baksa Brigittától, akinek néprajzi témájú tankönyveiből számtalan iskolában oktatnak.
Brigitta szabadidejében, időt és energiát nem sajnálva, lokálpatriotizmusból vállalta a gyűjtemény szakmai szempontok alapján történő elrendezését."

Egy megnyitó ünnepség nem nélkülözheti az alkotók, támogatók köszöntését sem:
".Most pedig méltassuk azokat, akiknek a gyűjteményt köszönhetjük. Köztük elsősorban Tóth József tanár úrnak szeretnénk köszönetet mondani mindnyájunk nevében a több évtizedes, áldozatos munkájáért. Megbecsülésünk jeléül polgármesterünk, Juhász Ildikó köszönti Józsi bácsit. Nagyon jó egészséget, és még sok hosszú, aktív évet kívánunk, Józsi bácsinak és Ilonka néninek, és a továbbiakban is számítunk a munkájára!

Kedves Vendégeink !
Mielőtt újra megnyitnánk a múzeum ajtaját a nyilvánosság előtt, kérem engedjék meg, hogy a felújításban való közreműködéséért köszönetet mondjak Gergely Attilának, Szántainé Bense Piroskának, Lackó Lászlónak és Újfalusi Imrének.
Köszönet a Magyarországi Tájházak Szövetsége, és a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum támogatásáért és útmutatásáért, mely nélkül nem valósult volna meg a már oly időszerű és szükséges felújítás !
A kiállítás elkészítéséért pedig szeretnénk mindannyiunk nevében köszönetet mondani Dr. Baksa Brigittának. Büszkék vagyunk rá, hogy együtt dolgozhattunk Vele, és megnyugtató, hogy számíthatunk a segítségére! Gratulálunk eredményeidhez, és további sok sikert kívánunk munkádhoz!."

Dr. Baksa Brigitta tanárnő a Magyarország Felfedezői Szövetség országos gyermekszervezet titkára, aki sok alkalommal volt jelen a nagykátai gyermekmozgalmi rendezvényeken. Gittának az idén megszerzett tudományos fokozata, a doktori címéhez a kátai hagyományőrzők nevében is gratulálunk!

A jutalmak átadása után kerültek koszorúk a Kossuth-emléktábla alá. Juhász Ildikó polgármester és Tóth József múzeumalapító után a tavaszi emlékhadjárat szervezői -valamint a tágabb értelemben vett Kossuth-barátok- nevében Gavlik István, a Kossuth Szövetség örökös tiszteletbeli elnöke és jómagam helyeztünk el koszorút.

Az avatási ünnepséget megörökítette a Duna TV, mely műsor az adó "Gazdakör" c. műsorában került egy hét múlva sugárzásra. Mit is láthattak a kamera szemével öt földrész magyarjai?
A homlokzatával a templomra néző parasztház első két helyisége az 1940-es évek hangulatát idézi. A konyhában a egy kókai parasztcsalád húsvétját idéző enteriőr kiállítás volt e napon látható. A belső szobában a hétköznapok háztartási- és a paraszti élet munkaeszközeit állították ki. A folyosón egy falba mélyesztett fülkében Kossuth-emlékek és relikviák láthatók, míg a keskeny folyosó végén egy un. Geraldine-sarokkal az óvoda alapítójára, a világháborúk hőseire, a kókai civil szervezetekre emlékeztető képekkel utaltak.

A raktárban és a ház végén levő udvari színben a paraszti élet használati tárgyai láthatók. A szervezők a kiállítást hanganyaggal is bővítették. A Nyugdíjas Klub és néhány idősebb helybéli segítségével Terék József zeneszerző és előadó összegyűjtötte és a múzeum rendelkezésére bocsátotta az elmúlt 100 év legszebb népdalait Kókáról. A ház alatt levő borospince berendezése a közeljövőben várható.

Mi lett a korábbi kiállítások hatalmas mennyiségű néprajzi és helytörténeti anyagával ? A tájházakra jellemző rendezési koncepció alapján ezen tárgyak nagy része raktárba került. A rendezők megígérték, hogy ezekből a tárgyakból, dokumentumokból a jövőben időszakos, tematikus kiállítások segítségével kaphatunk majd a településről az eddiginél is árnyaltabb képet. A fotókat, írásos dokumentumokat, a kókai civil élet páratlanul gazdag anyagát lapozók segítségével kívánják a műv.ház dolgozói bemutatni. Ígéretet kaptunk arra is, hogy a mai naphoz hasonlóan -amikor is a húsvéti népszokások felelevenítésére került sor- népszokások bemutatásával, felelevenítésével bővítik majd a ház "szolgáltatását".

A 22. Tavaszi Emlékhadjárat hivatalos programját képező hagyományos Margit-hegyi ünnepségen a Kossuth-zászlóalj katonái adták a keretet. A nagykátai hagyományőrzők ezt megelőzően a Rákóczi-emléktábla előtt II. Rákóczi Ferenc 1710-es utolsó tápiómenti látogatása -1710. március 23- közelmúltban volt 300. évfordulójára emlékeztek.
Gavlik István az 1849-es Kossuth-látogatás körülményeit elevenítette fel megemlékező beszédében. A katonai hagyományőrzők fegyveres tisztelgése közepette kerültek koszorúk az emléktábla alá, majd az egység díszmenetben vonult el Moháry Gyula (1827-1911) 48-as huszárkapitány sírja előtt.

A nap programját -természetesen egymástól nem elválasztva- a történelemre való emlékezés és a húsvéti hagyományok ápolásának felelevenítése határozta meg. Amikor a gyalogos honvédek megérkeztek a múzeumhoz, maguk is bekapcsolódtak az éppen már zajló programokba. A bejáratnál megsimogatták a ketrecbe zárt húsvéti bárány buksiját. Oláh Pali -pardon: hadnagy úr! - vezetésével megtörtént a leányhonvédek meglocsolása, akik piros sztaniolba csomagolt csokoládétojással "köszönték meg" a fiúk figyelmességét. Láttuk, amint a helybéli kisiskolások a színben tojásfestéssel tették próbára ügyességüket. Megcsodáltuk az égetett cukorból készült "Magyarország legnagyobb húsvéti tojása" elnevezésű alkalmi műalkotást.

Visszaérkezve a Margit-hegyről, egyértelműen már a húsvéti népszokások vitték a prímet a délutáni órákban. A reggel Nagykátáról Szentmártonkátára lovagló huszárok valamikor dél körül érkeztek meg Kókára. Molnár János és társai lovaikat félkörben karéjozva a templom előtt rögtönöztek bemutatót. A "huszárkórus" katonadalokkal, verbunkos tánccal kedveskedett a szépszámú közönségnek.
Alkalmi versmondók előadásában locsolkodó-verseket hallottunk, majd "Sündi és barátai" húzták a talpalávalót. Alkalmas pillanatban előkerültek a piciny vödröcskék, s a legénypalánták elől visongva menekült -vagy legalább is úgy tett- a fehérnép. A talicskára helyezett, grillázsból készült tojást kis kalapáccsal törték darabokra: kapott belőle minden jelenlévő. Egy alkalmi sátorban a falumúzeum mögött már reggel óta üzemelt a huszárkonyha. A kókai lencsegulyást elsőnek a katonai hagyományőrzők kóstolták meg, s a huszárok mellé kortyolgatták a 400 éves hagyománnyal bíró helyi borkultúra termékeit.

A rossz idő ellenére jól sikerült a húsvéti "huszár-várás" és vendéglátás, amit a katonai hagyományőrzők nevében ez úton köszönünk meg a szervezőknek. Jó példa volt ez a nap arra, hogy a történelem és a néprajz egymástól nem elválaszthatatlanok, a múlt hagyományainak ápolásában nagyszerűen vegyíthetők eszközeik. A honvédek és huszárok 3 óra körül vonultak tovább a Kossuth-emléknap utolsó állomására, Dányba.

A galéria első 14 felvétele 2008-ban és 09-ben készült, míg a többi kép 2010. április 5-én.

Basa László
katonai hagyományőrző százados

Színes plakát - jobb sarkában a település címerével - invitált Kókára, a május 30-án megtartandó falunapra. Ez a ma használatos jelkép különben egy 1718-ban született címerből alakult ki, melynek közös jellegzetessége a címerpajzsban levő hármas halomból kinövő kettős kereszt. A rendszerváltozás után alakult ki ez a hagyomány, hogy a kisebb települések évről-évre egy bizonyos napon országnak-világnak megmutatják értékeiket, hagyományaikat. A falunap a település hivatalos vezetése, önkormányzata és civil szervezeteinek összefogása nyomán több szempontból is hasznos találmány. Alkalmas a közösségi összefogás szintjének mérésére, s elsősorban a civil szervezetek számára jó lehetőség önmaguk megmutatására.

Előzményei a régi búcsúkban, a majálisok tarka forgatagában kereshetők. Kókán 11 éve megszületett borverseny és borfesztivál községünk egyik legnagyobb és legkülönlegesebb eseménye lett -írja a Kókai Hírmondó. Idézek még a lapból: ”A program megrendezésének esti időpontja és a sportcsarnok befogadóképessége viszont nemcsak a résztvevők körét határolta be, hanem egyéb hagyományaink és értékeink bemutatásának lehetőségét is. Pedig ezekkel ugyancsak büszkélkedhetnénk.” (Gyuricza Anita, főszervező). Mindezen felvetés magától értetődően indokolja a helybéliek szerint az első kókai falunap megrendezésének fontosságát.

A Szent Máté Katolikus Templomban 9.30-kor kezdődött ünnepi szentmisével vette kezdetét május 30-án, a Pünkösd révén három napos ünneppé kerekedett hétvégén tehát a kókai falunap. Miután ez a hétvége egyúttal gyermeknap is, az iskola és a művelődési ház területén egész napos program biztosította a gyerekek időtöltését. 10 órakor felvonulással vette kezdetét a falu főutcáján, a műv. ház előtti térségen a kirakodóvásár. Sörsátrak, illetve a civil szerveződésben évszázados hagyományt felmutató -gondoljunk pl. a tűzoltókra- szervezetek sátrai álltak az út két oldalán. Ezen a napon a sátrak kelléke lett a bogrács, ami a közös ebédkészítés és fogyasztás semmihez sem fogható közösségi élményét adta a résztvevőknek. Legtöbb helyen lencsegulyás főtt, ebben mérték össze tudásukat a civil szervezetek.

A kókai termelők is kiállították portékáikat, melyben -fogalmazzunk divatosan- felülreprezentált a borosgazdák palackozott terméke. Mutatványosok, amolyan ”kis-vidámpark” gondoskodott arról, hogy a gyerekek zsebpénze gyorsan fogyjon. Egész napos élményt és nyomot hagyott az arcfestés, mely alapján a nebulók valamely mesehős bőrébe bújhattak. Ma már szót ejtettem a tűzoltókról, a Kókán történelmet írt legrégebbi civil szervezetéről. A 120 éve, 1889-ben alakult egyesület az idén állított emléktáblát Eördögh Kálmán főjegyző -az alapító és első parancsnok- tiszteletére. A nem kókaiak kedvéért említem meg, hogy Kossuth temetésén a kókai tűzoltók voltak az egyetlen egyenruhás résztvevők. Sikerült lencsevégre kapnom Eördögh Kálmánnak a temetésen viselt sapkáját, mely a Falumúzeumban látható korsó -ebből ivott 1849. április 6-án Kossuth és Görgei- mellett a másik becses Kossuth-ereklyéje a falunak. Az már természetes, hogy ezen a napon minden tűzoltó egyenruhába öltözött, a piros rohamkocsik a szertár előtt álltak. A kókai gyerekek ezen a napon beülhettek a volán mögé, felvehették a lánglovagok sisakját.

A klubteremben a ma újra divatba jött magyaros ruhaviseletekből nyílt kiállítás, míg egy emelettel feljebb Kóka középkori történelméről láthattak vetítettképes előadást az érdeklődők. A műv.ház színháztermében délelőtt a János vitézt adták elő a helybéli Kossuth Lajos Általános Iskola diákjai. A közönség mindenekelőtt a szülőkből rekrutálódott, akik sűrűn villantották a fényképezőgépek vakuit, a kevésbé igényesek a mobil telefonok kameráit használták. Az óvodások a Kókai Nyugdíjas Klub segítségével mutathatták meg képességeiket. A ”Kiskakas gyémánt félkrajcárja” bábelőadás bemutatására a mesekuckóban került sor.

A ”Fehér Bot Alapítvány” szervezte a vak fiatalok koncertjét, amit nagy tetszés és látható rokonszenv fogadott. ”A kelekótya kiskakas” mesejáték a színházteremben került előadásra. A műv.házzal összeépült, s szerves egységben működő általános iskola növendékei a Bécsi keringőt adták elő, őket a Szent Filoména Gyermekkórus előadása követte. Mindenekelőtt a szülők és rokonok előtt váltott ki nagy érdeklődést a kicsik ritmikus sportgimnasztika bemutatója. Ezen utóbbi programok már a műv.ház melletti alkalmi szabadtéri színpadon zajlottak. Ebéd után családi vetélkedőre került sor, majd az ”Atom Dance” tánccsoport mutatta be tudását. A délután időben és színvonalban kétségkívül legkiemelkedőbb produkciója a Szívós István vezette Kóka Néptáncegyüttes felnőtt és gyermekcsoportjának műsora volt.

Fél négy körül az ólomszínű fellegekből megnyíltak az ég csatornái, s a további programok beköltöztek a színházterembe. Két és fél hónapos aszálynak vetett véget ez az eső, s ebből fakadóan talán nem is vették annyira zokon az emberek az ilyenkor nem várt égi adományt. Mosonyi Ferenc, a Kókán is népszerű pedagógus 20 éve énekli Máté Péter dalait. Az idei műsora a néptáncosok után következett, nagy sikert aratott. Kovács Tímea és Kiss Bernadett közismert magyar slágereket adott elő nagy tapssal jutalmazott műsorukban. Este 6 órakor a Gold Musical Tánccsoport musical-show előadásában részleteket láthattunk a ”Vámpírok bálja”, a ”Mamma Mia”, a ”Chicago” és a ”A párizsi Notre Dame” című népzserű musicelekből. A falunapot záró retro party-ra és utcabálra a kitartóan szakadó eső miatt a színházteremben került sor.

Basa László

Megjelent a tapiokultura.hu internetes kulturális folyóiratban 2009. június 5-én.

Kókán minden év áprilisában megemlékeznek a szőlőtermesztés és a borkészítés több évszázados helyi hagyományáról, és a falu közösen ünnepeli a szorgos pincés-gazdákat, és a jó kókai bort!

Az elmúlt 11 év során a kókai borverseny és a borfesztivál a Község egyik legnagyobb és legrangosabb eseménye lett! Idén április 25-én került megrendezésre a XI. Kókai Borfesztivál, ahol gazdag hagyományőrző programmal, finom falatokkal, hajnalig tartó mulatságba várták a borkedvelő közönséget. A helyi intézmények és a civil szervezetek dolgozói a Polgármester Asszony vezetésével KÁN-KÁN-nal lepték meg az ünneplő vendégsereget, a vacsora alatt a csárda-hangulatot a The Five Virtuoses nevű együttesnek köszönhették az érdeklődők.

A 2009. évi borversenyen Fehér, Vörös és Rosé kategóriákban az első három díjat az alábbi borászok nyerték:

Fehér

• Haris Miklós Chardonnay 2008
• Papp János Királylányka, Cuvée, Olaszrizling
• Nagy Lajos vegyes

Vörös

• Haris Miklós Cabernet sauvignon barrique 2007
• Jermi Ferenc Cabernet sauvignon
• Lantos József Cabernet sauvignon

Rosé

• Haris Miklós Rose cuvée
• Lantos József Cabernet rosé
• Nagy Lajos Cabernet rosé

A kókai borászok és a szervezők jövő áprilisában is szeretettel várják a borkedvelő és mulatozni vágyó közönséget!

Gyuricza Anita Kóka Kft. ügyvezető

Nem sokat pihentek a babérjaikon a III. Kókai Kikelet szervezői. Alig ért véget az ismét csak pazarul sikerült tavaszköszöntő, összművészeti fesztiváljuk, neki gyürkőztek egy rendhagyó kókai húsvétnak.

De ha rendhagyó, amit Rácz Sándorék locsolkodás címén összehoztak, akkor legalább annyira hagyományteremtő is lehet ez a hagyományélesztő felvonulás.
Talán 40-60.éve ilyen lehetett a falusiak életöröme, Ember és Természet feltámadásának szertelen ünneplése. (És miért ne lehetne ilyen ismét? Miért kell elmenekülni az ünnepen?)
A kókai ötletgazdák toboroztak egy baráti-rokoni csapatot, és körbejárták lányaik, asszonyaik, szüleik házát, hogy néhány csepp kölnivíz mellett néhány vödör vízzel is megöntözzék őket.
Persze, nem is a Kikeletesekről lenne szó, ha nem előzte volna meg egy alapos felkészülés az idei húsvétot. Versekkel, táncokkal, fogatos felvonulással, nótaszóval, zenekarral vidámították a szárítkozó lányokat-asszonyokat.

Szavaim szaporítása helyett Lantos Gyula remek képeit ajánlom figyelmükbe!
(A kókaik az ötletüket nem védték le! Lehet utánozni!)

(Tarnavölgyi László, www.tapiokultura.hu)